Habár úgy sokkal egyszerűbb lenne az életünk, mégsem biztos, hogy érdemes csupán legyintenünk az elmúlt napok eseményeire.

"Ákos: A nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak – én így érzem.

Riporter: Nem az a dolguk? Mi a dolguk a nőknek?

Ákos: Hát, mondjuk a női princípiumot beteljesíteni, nem? Hogy mondjuk, valakihez tartozni. Valakinek gyereket szülni. Anyának lenni.”

Hiszek benne, hogy az ember nem véletlenül használj úgy az anyanyelvét, minden árnyalatával, ahogyan – pláne, ha annak olyan hivatásos művelője, mint Ákos.

Abból a mondatból, hogy „Hát, mondjuk a női princípiumot beteljesíteni, nem? Hogy mondjuk, valakihez tartozni.” egyértelműen következik valami. Ha a princípium (princípium: latin eredetű szó, jelentése alapelv) beteljesítése a tartozás valakihez az azt jelenti, hogy a kapcsolódó rész (jelen esetben a nő) önmagában értéktelen. A kapcsolódás után képes értéket előállítani. Tehát nem saját produktuma van, hanem a férfitól kapott anyagot alakítja át. Ez a képessége az értéke. Ha ezt a képességét nem tudja használni (nem tartozik senkihez) hasztalan a léte. Önmagában értelmezhetetlen, értékelhető saját produktum nélkül. A nőbe akkor tesz ceruzaelemet a férfi, amikor hozzá tartozik, addig áll a polcon a csomagolásba.

„Valakinek gyereket szülni”. A gyermek egy ajándék, amit a nő a férfinak ad? Tisztelete és szeretete jele? A nő azt üzeni ezzel, hogy érdemesnek tartja a férfit arra, hogy gyermeket szüljön neki? Miért fejezi ki magát így is a magyar nyelv? Mennyiben más ennek a jelentése, mintha azt mondanánk, hogy gyermeket vállalunk, született egy gyermekünk. A különbséget én abban látom, hogy míg gyereket szülni valakinek, feladat, gyermeket vállalni valakivel pedig lehetőség. Én gyereket szülök neked, mi gyermeket vállalunk. Míg az egyik esetben nyelvünk egyes számot használ, a másikban többes számot, kifejezve ezzel a közösséget a feladatban. Amely feladat nem válik szét férfi részről a gyermek „megcsinálására” és női részről a gyermek megszülésére és felnevelésére.

Az ákosi nyilatkozat egy koncepcióból fakad. Egy világlátásból, amit ma Magyarországon konzervatívnak mondanak. A konzervatív gondolkodás, az én véleményem szerint nem kell, hogy szükségszerűen elavult legyen. A konzervatív értékrend, az én véleményem szerint, modernizálható, minőségveszteség nélkül. Ez viszont nem történt és nem történik meg. A riasztó a történtekben az, hogy a mai magyar kormány egy emberként Ákoshoz hasonlóan gondolkodik és a betyárbecsület alapján olyan szükségtelen és értelmetlen lépéseket tesz, mint a Telekomos szerződések felmondása. Elgondoltató az is, hogy normális dolog-e az, hogy a magyar kormány és egy énekes között olyan kapcsolat van, amelyből következhet egy ilyen lépés. Ha engem, ha Téged, kedves olvasó, hasonló valós vagy vélt hátrányos megkülönböztetés érne, megtenné-e a magyar kormány ezt a gesztust értünk?

A szponzorációs szerződésbontással kapcsolatos, kormány általi alkotmányértelmezést jobban nem foglalhatom össze, mint Tóta W. Úr.