Ernőm!

Olyan furcsa és sokszor érthetetlen dolgok történnek itthon. Olyan érzésem van, mintha valamit, mit mindenki más igen, én nem tudok. Habár kérdéseimre választ nem kapok senkitől. A tények melyek általában ismerhetők, semmilyen ésszerű reakciót nem váltanak ki az emberekből. Egymást múlják felül az elképzelhetetlenebbnél elképzelhetetlenebb ötletek, mikből észrevétlen idő alatt határozatok, törvények, rendeletek lesznek. És az emberek már nem is legyintenek. Már nem dünnyögnek. Szemüket mereven a jövőre szegezve, mintha tudnának valamit, haladnak amerre kell. Arra amerre Ő mutat.

Mindenki nagy biztonságban van Ernő! Kétszer, háromszor is eszünk már húst hetente! A szomszéd Edit fiának, aki rendőr, megint emelték a fizetését, tudtak venni egy fiatalabb autót…Ernő, ha láttad volna milyen boldogok voltak! Már hónapok teltek el, de még mindig hetente teljes nagytakarításon esik át az autó! A számlákkal már nem sakkozunk. Könnyebb az élet Ernő! Harctéren érzi magát olykor az ember, mert folyvást azt hallani, hogy éppen honnan támadják a szegény magyart. Mintha az egész világnak a bögyében lennénk…hát mit tettünk mi Ernő? Hogy ez a Brüsszel, meg ez a Soros is a nyakunkon tapos? Látod, én ezt sem tudom. Pedig akarnám! De ez valahogy sosem jön szóba. Amikor István az elemi ötödikben naponta froclizott…azt értettem legalább.

A lépcsőházban már kerülöm a szomszédokat. Egyre nehezebben találok szót velük. Mintha megannyi kis köztévé Tihanyi ekhója lépcsőzne velem. A napokban a szomszéd fia, a rendőr, akiről már írtam, még rám is mordult, hogy mit akadékoskodom folyton. Ne komplikáljak és ne izgassam a furcsa kérdéseimmel a ház lakóit. Pedig Ernő, nem olyan furcsa kérdések ezek. Lehet, hogy az a baj, hogy kérdések? A kérdéseket ma nem szeretik idehaza. Tudod az olyan, mintha nem közéjük tartoznál. Mindegy, hogy mit kérdezel. Aki velük van, az nem kérdezősködik.

Az házunkat nagyon szépen megcsinálták Ernő! Szebb mint mikor átadták! Világoskék lett, olyan kék mint az az elnyűtt csehszlovák orkánkabátod. Van egy nagy táblánk is, hogy kire gondoljunk hálával a felújításért. A fűtésszámla nem lett lényegesen alacsonyabb, de olyan takaros lett kívülről is az épület, Ernő! Egészen büszke már az ember, ahogy meglátja messziről.

Eléldegélünk Ernő. Kényelmesebben vagyunk napról napra és ez megnyugtat. Sokat olvasok, egyre kevesebbet nézem a televíziót. Magányosabb vagyok. De mit vár egy kérdezősködő öregasszony, nem igaz? Tudod Ernő…nem is tudom hibáztatni őket. Talán nem olyan nagy ár, ha a miértjeidet egy kényelmesebb életért elcseréled.

Remélem, jól vagytok! Küldj majd fotót a gyerekekről!

Ölel,

Terka