„A hit ismeretelméleti értelemben kijelentések, elméletek olyan elfogadását (vagy tagadását) jelenti, melyek közvetlen és azonnali igazolása semmilyen módon – sem érzékileg, ill. tágabb értelemben tapasztalatilag, sem logikailag – nem lehetséges. Az elfogadás tehát a teljes „racionális” bizonyítás hiányában, esetleg – de nem feltétlenül – annak ellenére történik.” Wikipedia

A fenti definíció számomra elfogadható a hit meghatározására. A hit, a transzcendens az emberiséggel egyidős. Ez jelentheti annak fontosságát az ember életében. Az emberiség a teljes tudatlanság állapotából a mai fejlettségi szintjéig – az emberiséggel kapcsolatos változásokat most fogadjuk el fejlődésnek – nem változott az, hogy a világban jelen van a hit, a vallásosság. Az alábbi táblázat szintén a Wikipedia-ról származik (további részletek és statisztikák).

„A WIN-Gallup 2012-ben 57 országban 50000 ember megkérdezésével végzett felmérése alapján a meggyőződéses ateizmus és a vallástalanság minél magasabb jövedelemmel korrelál, a vallásosság pedig negatív korrelációban van vele. Mivel a felmérésben a vallásosság és a meggyőződéses ateizmus mellett szerepel a vallástalan kategória is, ezért a meggyőződéses ateizmus vélhetően az erős ateizmusnak felel meg.”

Nagyon nem kívánok belemenni a források hitelességébe, illetve azok bonyolult összefüggéseibe (mert lehetnek ilyenek). Ezek olyan adatok, melyek számomra hihetők és alátámasztják azokat a gondolataimat, melyek a számok megismerése előtt megszülettek bennem. Leszögezném továbbá, hogy az itt leírtak nem tudományosak és nem is kutatás eredményei, hanem egy logikai okfejtés, személyes tapasztalatok alapján.

Vallását gyakorló családban születtem. Mindennapjaim szerves részei voltak a gyakorlati vallásos tevékenységek (étkezés előtti ima, szentmise) és a vallásosságból, a felekezet szabályzatából fakadó kötelezettségek (ezt később részletezem még). A római katolikus hit, illetve annak szülői értelmezése sok-sok szabályt és ajánlatot jelent. Azon nem kell nagyon meglepődni, hogy egy szülő értelmezi a vallását. Ezt nem azért teszi, mert szülő, hanem azért mert ember. Mind így teszünk. A római katolikus vallás, amennyire életem gyakorló vallásos időszaka alatt megismertem, egy képlékeny szabályrendszer. A kiismerhetetlensége, következetlensége pedig a képviselők hiányos és rosszul képzett voltából, pontosabban a lassú felzárkóztatásukból fakad. A római katolikus vallás - vallásokhoz mérten - gyorsan fejlődik. Előfordulhat ugyanis az, hogy egy azonos kihágásért nagyon különböző penitenciát kaphatunk. A következetlen és irreális elvárásokat támasztó egyház determinálja a hívő bűnösségét. A bűnbocsánat azonban szinte minden esetben elérhető! Ez egyébként egy alappillér, a megbocsátás. A rendszer mintha úgy lenne kialakítva, hogy szükségszerűen egy függő viszony alakuljon ki, melyek a betarthatatlan szabályok és a megbocsátás ellenpólusai tartanak fenn. Az élet minden állapotára, minden napjára jut olyan elvárás, olyan játékszabály, amit egészséges ember nem tarthat be, aminek nem felelhet meg. A szabályok értelmezése pedig vezető és vezetett szinten is elképesztően különböző lehet. A parancsolatokkal kapcsolatos állásfoglalások vezetőségi szinten sem egységesek és az egyházi hierarchia minden szintjén más lehet. Tudjuk, hogy egy következetes szabályrendszer betartása is önuralmat, alázatot kíván. Hogyan élhetünk tiszta életet egy fent részletezett szabályrendszer alapján?

Nagyon nehéz választ adnunk a létezésünket értelmét firtató kérdésre. Olyannyira nehéz, hogy sokan vannak, akik nem találnak ilyen választ. Az ő segítségükre siet a hit, az egyházak, a felekezetek. Mindenki a saját életéhez legjobban passzoló csomagot választhatja (habár többnyire szüleink nevelik belénk ezt a pakkot). Választhatunk kényelmes, laza kötöttségűt és olyat is, ami miatt fel kell robbantanunk magunkat egy iskolabuszon. Így már nem lógunk a levegőben, lehet célunk, melyekhez terveket igazíthatunk. Húzd meg, ereszd meg tudjuk, hogy mit szabad és mit nem és, hogy miért mi jár - beletanulunk. Rövid és hosszúlejáratú megállapodásokat is köthetünk, biztosításokat. A feltételek teljesülése esetén pedig az üdvösséget - a nyugellátáshoz hasonlóan - kiutalják számunkra. Nem rossz ajánlat ez. Igaz, hogy vannak feltételek, de – a kiválasztott vallástól függően – elég rugalmasak tudnak lenni az egyházak. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a tagság nélkül nincs egyház. Ezért az ellenőrzést többnyire a hívő saját hatáskörben teheti meg, a dorgálás pedig annyira komolyan vehető, mint amikor anya azt mondja a csemetének a játszótéren, hogy „ha nem jössz, itt hagylak”.

A leírtak alapján én úgy gondolom, hogy nem szabad azt hinnünk, hogy az ateistáknak és a nem hívőknek olyan könnyű dolguk lenne, még ha első ránézésre így is van. Igaz, hogy bármit megtehetnek felelősségre vonás nélkül (az aktuális ország jogrendjén belül természetesen), de válaszolniuk kell önmaguknak arra a kérdése, hogy mi az életük értelme? Ezen a ponton érzem logikusnak az intelligencia és a vallásosság összefüggését. Leegyszerűsítve, minél intelligensebb egy ember, annál nagyobb az esélye arra, hogy nem választ csomagot magának, hanem megpróbál válaszokat találni a saját létezésére. Ez nem kis munka. Azt látnunk kell, hogy ha valaki úgy dönt, hogy azt fogadja el, hogy nincs Isten, akkor számára nincs remény például egy zuhanó repülőn. Ez az ember nem reménykedhet abban sem, hogy Isten majd segít neki, ha elveszíti a munkáját. Ez az ember vállalta azt, hogy minden döntésének és cselekedetének következményét egyedül vállalja. A vallásos, hívő ember ezzel szemben reménykedhet és vádolhat, hiszen „Isten útjai kifürkészhetetlenek”. A hívő ember a felelősséget megosztja az Istenével s habár a mondás úgy szól „dolgozz úgy, mintha minden rajtad múlna és imádkozz úgy, mintha minden Istenen múlna” valamiért mégis imádkozik a hívő ember. És többnyire kér. Ezért logikus számomra az az összefüggés, hogy minél szegényebb egy ember, annál nagyobb az esély arra, hogy vallásos, hívő is. Miért hagyná ki ezt a lehetőséget? Aki a sorsának alakulására elég csekély mértékben képes hatni, az felajánlja azt Istennek, mert ott nagyobb biztonságban tudja. Minél elmaradottabb és szegényebb egy társadalom, saját lehetőségek híján, annál általánosabb és mélyebb a vallásosság.

Fontosnak tartom leszögezni, hogy az hit és az egyházak nélkül a világ, az emberiség az én véleményem szerint egy alacsonyabb fejlettségi szinten tartana. 

A hit és a hitre szükségszerűen épült ipar, az egyház, a világnak, az emberi lét értelmetlenségének elviselhetetlenségére adott válasza. Jobb választ én sem ismerek még, de ez nem azt jelenti, olyan nem létezik!