Nem tudom.

[Az elején szeretném tisztázni, hogy álláspontom szerint, aki szerint az életnek nincs különösebb értelme, az nem automatikus depressziós, kedélybeteg. Az én véleményem szerint logikus gondolkodás útján is lehet arra a következtetésre jutni, hogy az életnek nincs konkrét értelme. Lehet arra egy lehetőségként tekinteni, amiben az ember, amennyire sikerül megvalósítania, a számára legszórakoztatóbb tevékenységeket végzi.]

És mert nem tudom, nem lehetek biztos benne, hogy valóban van (ti. értelme az életnek). Amit tudok, hogy vannak olyan pillanatok, amikor az ember azt érzi, konkrétabban én azt érzem, hogy megéri. Ez a pillanat nálam sűrítve: sirályként repülők a naplementében a tenger felett, inkább siklom, egy ideális széllökésen, közben szól egy szép Céline Dion szám. Ebből sok minden levezethető.

A mérleg „megéri” serpenyőjében például még olyan dolgok lehetnek (eszembejutási sorrendben) mint a szex, zene (ritkán és csak pillanatokra), illatok (szintén zenész), ivászat a cimborákkal, bámulni az elsuhanó tájat, emlékezni valamire korábbról, ami megmagyarázhatatlan oknál fogva jobb volt mint ami most van. A „nem megéri” serpenyőben pedig ott a „verkli”.

Az életem értelmére vonatkozóan, választhatnék valamit a kínálatból, egy sablont és meg is tenném, ha tudnék benne hinni. Tényleg. Világbéke, környezetvédelem, szegénység és az éhezés felszámolása, gazdagság, Isten, gyerek. Mindig csodáltam, irigyeltem és megvetettem egyszerre azokat az embereket, akik választható életcélokat használni tudják. Életüket aköré szervezni, abban hinni és egy életen keresztül ahhoz igazodni. Láttam többször, hogy ez működik (és még többször, hogy nem). De még így sem hiszem, hogy ezek az élet értelmek valóban léteznének. Olyan értelemben persze léteznek, hogy az ember létrehozta azokat. De ha nem hozta volna létre, hiányoznának-e, működne-e a világ nélkülük?

A boldogság pénzen nem megvehető népmesét valószínű mind hallottuk már, ami kis korrekcióval számomra elfogadható. A gazdagság önmagában nem jelentheti azt, hogy az ember megtalálja az élete értelmét. Sőt. Gazdaként egyre több mindent kaphatunk meg, amitől egy kicsit átmenetileg jobb, aztán amikor elunjuk, ismét olyan értelmetlennek tűnik. Kütyüről kütyüre. Fájdalmas eszmélés, mikor rá kell jönnünk, hogy a legújabb X-box birtokában sem leszünk boldog emberek (azért sok pénzel sokkal szórakoztatóbb lehet az életünk, de ez más kérdés).

Ha sikerül felszámolnunk a szegénységet a földön? Utána mit csináljunk? Akkor már megint mi az értelme annak, hogy vagyunk? Gyerekvállalás, hasonló. Minden átmeneti, még ha ki is tart életünk végéig. A létezésünk értemének valami egyetemes, állandó értéknek kellene lennie, valami olyannak, ami élethelyzettől, nemtől és társadalmi hovatartozástól teljesen független. Ha az ember létezésének értelmét, minden formájában az ember definiálta, lehet-e az valóságos?

Ezek a gondolatok egy senki szájából erőtlennek tűnhetnek. Sokan mondják, hogy mi nincs értelme a mi lett volna ha kezdetű mondatoknak. De a személyes létezésünk például elég jól szondázható vele. Mi lenne ha nem léteznék? Megmondom. Semmi. A párodnak lenne más párja, a munkahelyeden a munkádat elvégezné valaki más, a verseket, amiket írsz, megírná más. Nem úgy mint te, de ez az univerzum szempontjából ez lényegtelen. Ahogy az is, hogy Hitler vagy Sztálin létezése nélkül hogy alakult volna az emberiség történelme. Máshogy mint most. Jobb vagy rosszabb lett volna? Nem tudjuk (habár tudni véljük).

Szóval ahhoz képest, hogy a létezésünknek nincs értelme, szép kis kolóniát hoztunk össze. Ennek a rendszernek pedig a fennmaradáshoz célok kellenek, olyan célok, amik értelmet és keretet adnak a mindennapoknak.  

A cím hatásvadász tudom, az írás nem kínál megoldást. Bár tudna!

Az írás – mire így a vége felé döbbenek rá – inkább azért született, hogy megnyugtasson. Az életet anélkül is végig lehet élni, boldogságban!, hogy tudjuk, annak nincs különösebb célja, nincs feladata, missziója. Az élet lehetőség! Az életben megszámlálhatatlan fantasztikus dolog van, az ingyenestől a nagyon drágáig és azok fantasztikuma tényleg nem a megfizethetőségüktől függ (ez egy külön jó dolog!). Az élet remek szórakozás lehet! Ne csüggedjünk csak mert nincs értelme. Ne engedjük, hogy ez a gondolat maga alá gyűrjön. Ellenkezőleg! Szabadítson fel a gondolat, hogy nem véthetünk olyan nagy hibát, nem ronthatjuk el az életünket, mert nincs meghatározott cél, amit el kell érni.

Innen nézve ez nem is olyan borzalmas dolog (ti. hogy az életnek nincs értelme [többször már nem írom le]).